Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÉLEMÉNYEK

Hogyan kezeltem életem legnagyobb válságát?

Szerző: m.i. · 2015-01-21

Ez az egész történet 2012. január 2-án kezdődött, egészen eddig az időpontig boldog férj és családapa voltam.

Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy nem éltünk unalmas életet, igaz nem dúskáltunk a javakban, de volt egy elég nagy lakásunk, kocsink. Nyaralni mentünk minden évben, kipróbáltuk a vitorlázó repülést, raftingoltunk, lőni jártunk, kipróbáltunk mindenféle fegyvert: pisztolyokat, gépkarabélyokat, gokartoztunk, vezettem együléses versenyautót, repülőgépet, hosszú távú teljesítménytúrákra jártam, 50-200 kilométereket gyalogoltam alvás nélkül. Tandemben siklóernyőztünk, tandemben többször ugrottunk ejtőernyővel 3500 méter magasról. 2011-ben pedig el kezdtünk ejtőernyőzni, négyszer ugrottunk egyéniben 1200 méter magasról. Szóval elég izgalmas életünk volt.

Azt nem mondhatom, hogy nem érzékeltem a vihar közeledését, minden esetre igyekeztem nem tudomást venni róla, szerettem a feleségemet és a legrosszabb eszembe sem jutott, vagy elnyomtam magamban, ezt így utólag már nehéz eldönteni, a történet szemszögéből annak sincs jelentősége, hogy ki volt a hibás. Azért annyi hozzátartozik a történethez, hogy az exem most az egyik ejtőernyős társunk felesége, akivel addig baráti viszonyban voltunk, ez számomra nehezítette a történések feldolgozását.

Szóval, ezen a bizonyos, három évvel ezelőtti, január másodikai estén a feszültség a tetőfokára hágott, mivel elég nehezen viselem az ilyen helyzetet, kértem, hogy beszéljük meg a dolgot, amikor is közölte, hogy neki ennyi volt és el akar költözni.

Az első pillanatban fel sem fogtam, hogy mi történik 18 évet éltünk együtt szerintem ezek boldog évek voltak, persze viták azért időnként fellángoltak, de hát… hol nem.

Ez az egész történet 2012. január 2-án kezdődött, egészen eddig az időpontig boldog férj és családapa voltam.

Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy nem éltünk unalmas életet, igaz nem dúskáltunk a javakban, de volt egy elég nagy lakásunk, kocsink. Nyaralni mentünk minden évben, kipróbáltuk a vitorlázó repülést, raftingoltunk, lőni jártunk, kipróbáltunk mindenféle fegyvert: pisztolyokat, gépkarabélyokat, gokartoztunk, vezettem együléses versenyautót, repülőgépet, hosszú távú teljesítménytúrákra jártam, 50-200 kilométereket gyalogoltam alvás nélkül. Tandemben siklóernyőztünk, tandemben többször ugrottunk ejtőernyővel 3500 méter magasról. 2011-ben pedig el kezdtünk ejtőernyőzni, négyszer ugrottunk egyéniben 1200 méter magasról. Szóval elég izgalmas életünk volt.

Azt nem mondhatom, hogy nem érzékeltem a vihar közeledését, minden esetre igyekeztem nem tudomást venni róla, szerettem a feleségemet és a legrosszabb eszembe sem jutott, vagy elnyomtam magamban, ezt így utólag már nehéz eldönteni, a történet szemszögéből annak sincs jelentősége, hogy ki volt a hibás. Azért annyi hozzátartozik a történethez, hogy az exem most az egyik ejtőernyős társunk felesége, akivel addig baráti viszonyban voltunk, ez számomra nehezítette a történések feldolgozását.

Szóval, ezen a bizonyos, három évvel ezelőtti, január másodikai estén a feszültség a tetőfokára hágott, mivel elég nehezen viselem az ilyen helyzetet, kértem, hogy beszéljük meg a dolgot, amikor is közölte, hogy neki ennyi volt és el akar költözni.

Az első pillanatban fel sem fogtam, hogy mi történik 18 évet éltünk együtt szerintem ezek boldog évek voltak, persze viták azért időnként fellángoltak, de hát… hol nem.

A következő napok, szinte öntudatlan állapotban teltek, a munkahelyemen és a baráti körökben, mindenki Boldog Újesztendőt kívánt, köszöntem szépen, megvolt, igazán örömtelien indult ez az év. Lelki fájdalmaim leírhatatlanok voltak, remény és kétségbeesés követték egymást szinte percenként, se gondolkodni, se létezni nem volt erőm. Érveket és ellenérveket sorakoztattam, de semmi értelme sem volt, nem volt mit tenni, nem dühöngtem, nem könyörögtem, csak sodródtam a történésekkel.

Egy hónap múlva közölte, hogy kivett egy lakást és elköltözik a gyerekekkel, csak annyit tudtam mondani, hogy majd én megyek, a gyerekek had maradjanak a szobáikba, amíg el nem adjuk a lakást. Így aztán összepakoltam a cuccaimat és elköltöztem albérletbe.

Ott ültem a bérelt lakás egyetlen szobájában, este volt, kopár és üres, bámultam a falakat és éreztem, hogy vége az életemnek. Nincsenek gyerekek, és nincs feleségem, csak az üres, és némán csendes lakás.

Másodszor is megtörtént a lehetetlen, nem kellettem, nem kellek senkinek, újabb kudarc, csak a halált vártam, azt akartam, de gyáva voltam, a vegetálást választottam. Mindig ott lebegett bennem, hátha meggondolja magát, persze tudtam, hogy ez nem fog megtörténni, mégis ez tett képessé a túlélésre, a remény, a halvány remény, hátha mégis.

separation

Lementem a boltba vettem egy üveg pálinkát, egy doboz cigit, már 15 éve nem dohányoztam, de akkor semmi sem számított, semminek sem volt értelme, megittam a pálinkát, elszívtam a doboz cigit.

Másnap úgy ébredtem, hogy semmi bajom sem volt, ez szomorúsággal töltött el, jobb lett volna, ha soha többet nem ébredek fel. Éjszakánként egy óránál többet képtelen voltam aludt, a szívem ezerrel vert. Néhány hét múlva úgy döntöttem, ha eddig nem pusztultam el, hát tegyünk valamit a helyzet javulása érdekében. Elmentem hát egy pszichológushoz. Nem mondom, hogy semmit sem segített, de továbbra is csak az ital, és a cigi jelentette a menekülést, a felejtést az öntudatlanság áldott állapotát. Volt, hogy lent ültem az autómba több órán keresztül, mert nem mertem felmenni az üres lakásba, nem akartam az ott rám törő érzelmeket, a magány érzését újra és újra átélni.

Egyik alkalommal, azt mondja nekem a pszichológus, egészen fura, én látom az aurákat, és a maga aurája, mindig szilárd és keményen a helyén van, nem változik az érzelmeivel, ez szilárdságot ad, ilyent ő még nem látott. Aztán azt javasolta menjek el egy általa ismert természetgyógyászhoz. El is mentem, de nem tudtunk komoly előrelépést elérni, viszont anélkül, hogy szóba került volna, ő is azt mondta az aurámról, amit a pszichológus is, hát gondoltam magamban, ennek csak van valami jelentősége.

Már nagyon régóta foglalkoztam meditációkkal, és az agykontroll segítségével gyógyítottam is embereket, állatokat, de egy ideje már nem, letettem erről a tevékenységről. Viszont a válást megelőző időkben, újra kezdtem meditációkkal foglalkoztatni, ami visszagondolva, nem véletlen volt, egyfajta visszatérés, ahhoz, ami az eredeti életfeladatom lehet, ez pedig előkészítette a változásokat az életembe, persze akkor ezt nem láttam ilyen tisztán, valami sejtésem már felderengett, de a lelki fájdalmaim megakadályozták a gondolatok tetté formálódását.

Egy idő után, nem látva meggyőző változásokat az életemben, és mert egyre inkább a halál felé meneteltem, amit az is mutatott, hogy az egyik este, betoltam egy liter pálinkát, és bevettem rá 24 szem frontint, gondoltam ennyi, itt a vége, ebbe bele is nyugodtam, ám az életem valami oknál fogva még nem érhetett véget. Másnap dél körül felébredtem, és kutya bajom sem volt, azon kívül, hogy egy kicsit szédültem, csodálkozva néztem körül a szobában, ott volt az üres piás üveg, a kupak távolabb a földön, meg az üres gyógyszeres doboz, a számítógépem halkan duruzsolt a háttérben. Tehát ezt látva a pszichológus most elküldött egy pszichiáterhez, hogy valami gyógyszert is kapjak.

Elmentem hát a pszichiáterhez, mondtam neki mi történt, meg, hogy 1-2 óránál többet hónapok óta nem aludtam éjszakánként, de ez nem gond, mert nem vagyok fáradt, ő két dolgot közölt, ami megütött, az egyik, hogy ő is elmondta, hogy az aurám milyen, ugyanazt közölte, mint a többiek, ez már három ember, három olyan ember, akik auralátók, és közöttük a pszichiáter! Hát nem különös, hogy csak olyan emberek kezeltek, akik látják az aurát?! A másik az volt, hogy ha így folytatom, egyszer csak, felbukok valahol és meghalok, ezért altatókat írt fel. Szedtem is őket, úgy egy hónapig, és aludtam is úgy 5-6 órát éjszakánként, aztán elkezdtem csökkenteni az adagot – csak úgy magamtól – és végül leálltam az összes gyógyszerről. Kezdtem jobban lenni, de a mélypontok, még mindig veszélyt jelentettek az életemre, pedig ezek elég rendszeresen jelentkeztek. Ekkor azt mondta a pszichológus, hogy ismer egy Reiki mestert, Balázs Attilát, és keressem meg, mivel hasonló dolgokkal foglalkoztam már, és a beszélgetéseinkből arra következtet, hogy nekem talán emberek gyógyításával kellene foglalkoznom.

Felhívtam hát, az Attilát, és elmentem hozzá egy hipnóziskezelésre. Kaptam házi feladatokat, amiket szorgalmasan végeztem is, javulni kezdett az állapotom, kicsit javult a kedélyem is. Attila ekkor azt javasolta, hogy járjak el az általa vezetett Reiki klubba, ahol sok hasonló problémákkal küzdő emberrel találkozhatok, beszélgethetek

 

 

Emlékszem az első alkalomra, ültem egy sarokban magamba roskadva, rögtön rám cuppantak, a gyógyítók és kaptam egy óra energiakezelést. Eszméletlen élmény volt, utána jelentősen jobban éreztem magam, és megtapasztaltam a saját bőrömön az energiaáramlás jelenségét. Ezután ott voltam minden alkalmon, egy idő után elsajátítottam az egyes Reiki fokozatot, rengeteg önhipnózis gyakorlatot tapasztalhattam meg, és elkezdtem magamon kívül másokat is gyógyítani, a betegek pedig sorba gyógyultak a kezeléseim által, megerősödött a hitem, hogy nekem valóban ez az utam.

REIKI_kor

Közben az Attila bíztatására elkezdtem a gyógymasszőri tanfolyamot is, így ma már végzett gyógymasszőr is vagyok. További haszna volt, hogy a Reiki, a gyógymasszőri tanfolyam, és a munkám mellett nem maradt időm a kesergésre, az önsajnálatra, és az önbizalmam is jelentős növekedésnek indult az által, hogy láttam, így 54 évesen is képes vagyok változtatni, tanulni, fejlődni, új utakat keresni, új nagyszerű barátokra szert tenni! Az életem kezdett kiteljesedni, új értelmet nyerni. A sötét alagút végén feltűnt végre a fény. Balázs Attila látva a fejlődésemet, újabb lehetőségeket ajánlott fel, melynek keretében elvégeztem nála egy önhipnózis, meg egy regressziós hipnózis tanfolyamot is, melyek tovább növelték lehetőségeimet.

Attilával folytatott beszélgetéseim vezettek egyik jelentős változására az életemnek, még pedig arra, hogy nevet is változtattam, ma már második nevemet használom, az Attila helyett, az Andrást, az új ismerőseim, már ezen a néven ismernek!

Lassan gyógyultak a sebeim is, de próbálkozásaim a gyengébb nem felé, sorozatosan kudarcot vallottak, még nem álltam készen egy új kapcsolatra, persze ezt akkoriban elég tragikusan éltem meg és nem múltak el a mélypontok sem. Ilyenkor leittam magam, vettem egy doboz cigit, amit néhány óra alatt ki is végeztem.

Egy év után elvégeztem a Reiki kettes fokozatát, ahol újabb gyógyító technikákat sajátítottam el, a hozzájuk tartozó szimbólumok használatával együtt. Már képessé váltam több beteg együttes kezelésére, lakások megtisztítására, behangolására, és még rengeteg mindenre.

Erőfeszítéseim eredményeként, megérett a helyzet egy párkapcsolatra is, ami ugyan nem tartott sokáig, de visszaadta az önbecsülésemet.

Egyre több rászorulót gyógyítottam a csoporton belül, és a rokonok között, ami növelte, növeli az önbizalmamat és a módszer hatásosságába vetett hitemet is. A családban is sok sikert értem el, a bátyám, a fiaim, a kislányom, rendszeresen fordulnak hozzám, ha egészségügyi problémáik vannak, vagy egyszerűen csak le vannak merülve!

Életem egyik nagy problémája a párkapcsolat azonban még mindig komoly lelki problémákat okozott, és a nem kellek lelkiállapotban tartott, felkerestem hát több párkereső programot, de sokáig csak nézegettem a hölgyeket, olvasgattam az adatlapjaikat, de kezdeményezni egyelőre nem volt merszem, sem válaszolni a kezdeményezésekre, rettegtem a kudarctól, az elutasítástól, a válás miatt ezek beégett programokká váltak bennem. No és a 18 évnyi házasság alatt elfelejtettem az udvarlás fortélyait is.

 

 A Reiki klubba sok hölgy járt, beszélgettem velük, udvaroltam nekik, kezdtem ráérezni, hogyan is kell hozzájuk szólni, mi az, amit lehet és mi az, amit nem. Lassan megkedveltek a hölgyek, egyre közvetlenebbé váltam velük, és ők is velem. Láttam, hogy jó úton járok, hogy tetszik nekik az, amilyen vagyok. A bátorságom, és az önbizalmam napról-napra növekedett, sokat segítettek ebben a rendszeresen gyakorolt önfejlesztő gyakorlatok is. Egy napon eljutottam odáig, hogy mertem válaszolni a párkeresőn kapott levelekre, és bár félve, de több olyan hölgyre is ráírtam, aki megtetszett. Találkozókra kezdtem járni, de nem nagyon jöttek össze a dolgok, néhány kalandom azért volt ebben az időszakban. Sokat tanultam ezekből, sok tapasztalatra tett szert.

OnlineDating1

2014. január elején aztán megláttam egy hölgyet a neten, aki nagyon megtetszett, de nem mertem ráírni, gondoltam, egy ilyen nőnek aztán biztosan nem kellek. De minél többet nézegettem a képét, annál inkább növekedett a vágy bennem, hogy találkozzak vele. Végül egy hét után összeszedtem minden bátorságomat, és lesz, ami lesz alapon megírtam a levelet. Megérkezett rá a válasz és nem volt elutasító. Repkedtem az örömtől, de a kételyek azért mardosták a lelkemet. Teli volt a fejem a magam gyártotta kételyekkel, tényleg kellhetek neki? És mi lesz, ha nem? Végül létrejött a találkozó és szimpatikusak voltunk egymásnak. Így ma már elmondhatom, hogy egy éve boldog párkapcsolatban élek! Hosszú út vezetett idáig, de megérte!

Hozzá tartozik a történethez, hogy a barátnőm – aki az egészségügyben dolgozik – teljesen szkeptikus volt a kézrátétes gyógyításokkal szemben, azonban mára, látva, hogy mik történnek körülöttem, milyen gyógyulások, telepatikus jelenségek, és más átlagos ember számára megmagyarázhatatlan dolgok, egyre gyakrabban fordul hozzám, mindenféle egészségügyi problémával.

Mivel sikerült megoldanom a párkapcsolati problémámat is, az állapotom, minden eddiginél kielégítőbb lett. Most már alkalmassá váltam rá, hogy ismét tovább lépjek, így aztán néhány hónapja elvégeztem a Reiki 3-as fokozatát, amire nem volt pénzem, de ahogy a vágyam megjelent erre a tanfolyamra, jelentkezett az egyik rokonom, hogy ő úgy látja, sok embernek válok hasznára és ő kifizeti nekem a szükséges összeget, hogy még több emberen tudjak segíteni. Hiszem, hogy a Reiki ereje tette ezt lehetővé, ő talált rá és ösztönözte a rokonomat, amiért hálával tartozom a Reiki energiának, a rokonomnak, hogy meglátta ennek fontosságát és áldozott rá, és hálával tartozok még sok embernek a bíztatásért, a bizonyságtételekért, és persze elsősorban Attilának, hogy hitt bennem, hogy hisz bennem, és a sok tudásért, amit átadott részemre!

Természetesen a tanulás nem ért véget, minden egyes gyógyításból emberekkel való beszélgetésből, a Reiki klubban végzett gyakorlatokból, gyógyításokból, eszmecserékből további tudást merítek, melyeket beépítek a mindennapjaim életébe.

Ma már boldogan élek, nem problémamentesen, de a problémákat kezelve, azokból tanulva, továbbfejlődve.

 Virág Attila András

 

 

 

Kedves Attila!

 
Július 26-án, szombat délben voltam Nálad.
Nagyon köszönöm a segítségedet, mert ez tényleg segítség volt.
 
A konkrét emlékre, ami a háborúra vonatkozott mostanáig sem emlékszem, nem jött elő, de ez nem is lényeges. A kezelés után még jöttek fel a vele kapcsolatos érzések, gondolatok. Hihetetlen de évekig úgy éltem, hogy ez az érzés bennem volt, azt hittem, ez a jellemem része, sőt, azt hittem, hogy ez mindenkinél így van. Én életfájdalomnak neveztem. Furcsa helyzetekben jött néha elő, álmokban, előérzetekben. (Gyerekkoromban rendszeresek voltak a háborús álmok.) Nagyon fájdalmas volt, nagyon mély, a színtiszta veszteségérzet. Ezt most nem érzem. Ami megmaradt, az  érzet, hogy mik a valódi értékek az életben, mi a valódi és mi a felszíni zaj. Hogy mennyire örülök, hogy vannak szeretteim és láthatom őket. Mert tudom milyen lenne elveszíteni őket.

 
Hogy hogy volt ez válasz az izolációmra, arra a kezelés estéjén jöttem rá. Akármi is történt ott és akkor a háborús emlékemben, az annyira megrengette az emberekben való hitemet, hogy megundorodtam tőlük és a világtól, amely megengedte, hogy ilyen megtörténhessen. Nem fogadtam el a világot és benne az embereket, nem bírtam belső ellenérzés nélkül élni. Hogy ezt csillapítsam, elzártam magam a világtól és belső világomba menekültem.
 
Az az igazság, hogy ez nem is volt olyan rejtett dolog, hiszen nap, mint nap megmutatkozott az életem különböző aspektusaiban. Például: miért lovakat rajzoltam mindig, miért ló képében ábrázoltam magam? Nem akartam ember lenni. Nem szerettem ember mivoltomat, nem akartam oda tartozni, ahhoz a fajhoz, amely ekkora fájdalmat képes okozni. Inkább állatok képébe vetítettem magam. Csak az ember arcomat ne lássam.
 
Mindez furcsa ellentmondásban van azzal, hogy nagyon sokat kutattam az ezoterikus irodalmat és mostani halott szeretteimet könnyen el tudtam engedni abban a tudatban, hogy viszont látom őket.
Az előző életbeli személyiségem azonban ezt mégsem tudta feldolgozni. Valószínűleg nem csak halált, hanem szenvedést, vagy más dolgokat is megtapasztalt, amiket nem volt képes elfogadni. Furcsa, hogy ő meghalt, de az érzései húsba vágóan elevenek maradtak.
Ezeket az érzéseket, mint mondtam, elengedtem. Az első három napban még fel-fel törtek, lassan kitisztultak, mint egy seb. Ami maradt, az egy enyhe szúró érzés, ami néha előjön.
Megfogadtam tanácsodat, minden nap meditálok, lehetőleg többször.
Ahogy a segítők mondták, a világossárga fényt engedem be a szívembe, és fehér fényt engedek be a füleimen keresztül, vagyis "hallgatok" a belső hangokra.
Ez sokat segít. Időnként lebegek. Azt nagyon szeretem.
 
A kapcsolatfüggőségem egyik lába tehát az izoláció volt. Az izoláció miatt azonban nagyon magamra maradtam és abbéli félelmemben, hogy nem lesz kit szeressek és viszont, illetve, hogy elveszíthetem a szeretett embereket, nagyon erősen hozzákötődtem a néhány szerettemhez.
 
A másik oka az instabilitásom. Ez nagyon furcsa, mert én egy nagyon stabil ember vagyok. Viszont furcsa módon nagyon érzékeny vagyok mások kisugárzására, lehetnek azok emberek, könyvek, helyek, filmek, bármi. Ezt az energiát, érzést én valamiért átveszem, sőt, sokszor mint egy erősítő, még erősítem is. Nagyon furcsa. Erre most jöttem rá.
Ez okozza az instabilitást. Nem önbizalomhiány, nem az önállóság hiánya, vagy félelem. Hanem olyan vagyok ebből a szempontból, mint a gyurma, lenyomatot képezek, de ami rosszabb, hogy erősítem is. Ilyenkor elveszítem a saját frekvenciámat és ingok mint az inga.
Erre önvédelmi reakcióként, nem jó kisugárzású emberekkel szemben, ismét az izoláció jött elő. :) Sokszor nem tudtam másképp megakadályozni, hogy hassanak rám.
Jó oldala annyi volt, hogy jó empátiás képességet tett lehetővé.
 
Hát ez volna az a trutyi, ahogy mondtad, ami eddig a felszínre jött. Nagyon örülök neki. Hihetetlen béklyóktól kezdek megszabadulni.
 
Megváltozott az életem. Eddig is szerettem volna változtatni, küzdöttem is, most viszont átkattant a dolog. Én változtam meg. Most már tudom, mit akarok. Mindig is tudtam.
 
 
 
Kedves Attila, pozitív csalódás volt a terápia. Kissé tartottam attól, hogy klisé válaszokat kapok, vagy nem fognak egyezni az elhangzottak azzal, amit a belső érzéseim valódinak tartanak és amolyan tüneti kezelés szintjén leragad a dolog. Ez nem így történt. Igaz, teljesen váratlanul értek ezek az elfojtott érzések, amik kitörtek, és nagyon meglepett, hogy a háborús emlékek hogyan kapcsolódnak a mai helyzetemhez és elakadásomhoz az életemben. Nem számítottam erre, belső hang ide vagy oda.
És lám, kis idő múlva, hogy kezdenek helyükre kerülni a puzzle darabkák. Gyönyörű, nem? :) A sors, mint egy sokdimenziós festmény. :) Tényleg gyönyörű!
 
Ezért köszönöm. Amit még mondani akartam, a kisugárzásod nagyon pozitív és nagyon erős. Ezt gondolom már mások is mondták. Szinte bőrrel érezni. Így könnyű volt Veled együtt működni.
 
Most csak gondolkodás nélkül leírtam az érzéseket és gondolatokat, amik eszembe jutottak. Ne haragudj, ha kissé összefüggéstelen helyenként.

 
Köszönöm, és jó éjszakát!
 
Imola
 
 
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
 
 
Két éve kaptam két angyalt. Attilát és a kutyámat. Kettőjüket küldték a segítségemre.
 
17 éves voltam, amikor beteg lettem –most 43 éves vagyok- , mert akkoriban így akartam. Kívántam magamnak egy betegséget, mert  a szüleimmel való kapcsolatom pocsék volt, azt akartam, hogy szeressenek. Persze ma már tudom,hogy nagy hiba volt és akarni is hiba, de akkoriban nem így gondolkodtam. Meg is kaptam , amit kívántam,  egy olyan betegséget, ami nagy fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal és deformitásokkal jár, reumatoid arthritisnek hívják.
 
Teltek az évek az önsajnálatban, a fájdalomban, a műtétek sokaságban, az önmagam nem szeretésében, persze ezt nem tudatosítottam így csak csináltam a dolgom, tettem gépiesen,azt hittem, hogy élek, de olyan volt, mintha aludnék, mint amikor az ember tudja, hogy hiányzik valami valamit keres az életéből, de fogalma sincs, hogy mi az  és egyáltalán hogyan találja meg.
 
Két éve elkezdte a belső szerveimet is megtámadni a betegség és akkor tudtam, hogy segítség kell ez így tovább nem mehet . Elmentem Attilához, aki megismertetett saját magammal, megtanította, hogy fogadjam el saját magam és Szeressem. Rávilágított  olyan dolgokra a hipnózis segítségével , amik nagyon mélyen el voltak temetve bennem és amikről én nem is úgy gondolkoztam, mint ahogy igazából legbelül éreztem . A családállítás a reiki a meditációk  a beszélgetések ráébresztettek arra, hogy nem mástól kell kicsikarni a szeretet, hanem először önmagunkat kell szeretni, tisztelni és persze rengeteg más felismerést és tanítást is adott.  Folyamatosan ismerkedtem saját magammal és  teszem a mai napig és fogom tenni  ameddig élek.
 
A vérképem 14 év után negatív, tünetmentes vagyok, ami idáig sosem volt. Sokkal jobban tudom terhelni magam, nincsenek fájdalmak. Boldog vagyok.
 
Persze vannak nehéz napok, amikor elbizonytalanodom, amikor  újra előjönnek a félelmek, ilyenkor újra elmegyek Attilához, aki nem kérdezi, hogy hol voltam miért tűntem el, nem kér számon soha, mert ha rendben van minden nem keresem, csak ha baj van, de Ő mindig segít, mindig ott van  és mutatja nekem az utat, amit mindenkinek egyedül kell megtennie.
 
Meg szeretném említeni a másik angyalomat , a kutyámat, aki ugyancsak egy teljes életmódváltást adott, tartja folyamatosan elém a tükörképet, mutatja milyen vagyok és miben kéne még változnom, miben kell fejlesztenem magam, nagyon-nagyon sok mindenre tanított és tanít a mai napig is.
 
Köszönettel
 
Mariann

 

xxxxxxxxxx

 

Amikor 2014. augusztus 15-én első alkalommal mentem a Cédrusba, nagyon sok gondolat kavargott a fejemben.

 Legfőképpen azért, mert nem tudtam pontosan milyen kezelések várnak rám. Én abszolút szkeptikusan álltam a természetgyógyászathoz és az abban rejlő „csodálatos” gyógyuláshoz, mivel egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem és ápolóként a nyugati gyógyszer alapú orvoslást ismertem. Illetve betegként ezt is tapasztaltam meg. Miért is utaztam akkor Európa másik végéből ide és zötyögtem a buszokon, ha egyszer nem hiszek ebben a hókuszpókuszban?

Egyszerű a válasz: Minden más csődöt mondott a gerinc problémáimmal kapcsolatban. Végül a testvérem, aki egyben zenésztársam is javasolta, hogy találkozzam Balázs Attilával és bízzak benne. Hiszen ő oktatta a testvéremet számos masszázsformákra és ez idő alatt látott ezt azt a Cédrus központban.

Amikor az embernek éveken keresztül nem tudják felállítani a diagnózist, majd orvostól orvosig küldözgetik, mind eközben a fájdalom csak egyre nő és ezzel egyenes arányban a depresszió is eluralkodik rajta. Bejártam az ideggyógyászt, idegsebészt, ortopédust, reumatológust, reuma professzort az Nijmegen egyetemi kórházban. Majd kezdhettem előröl az egészet. Egyszer Budapestre utaztam és az Országos Traumatológiai Központban egy idegsebész új MRI-t készíttetett, majd megállapította a gerincsérvem növekedett és műteni kell. Azonban az orvosi egoknak köszönhetően egy másik ország diagnózisát nem fogadják el rögtön és újabb hónapok teltek el várakozással és fájdalommal. Végül tavaly nyáron megműtötték a gerincemet. Pár hét javulás után elkezdett romlani az állapotom. Újra csökkenteni kellett a terhelést a fizió terápiákon végül vissza tértek a műtéti terület és a gerinc melletti izmok lazítására. Ez úgy nézett ki, hogy reggel kimasszírozták, majd ez estére újra merev és feszes lett. Aztán szenvedve kellett két-három napot várnom a következő alkalomig.                                                                                             

Amikor a féléves kontrol MRI készült jött a sokkoló hírek: újabb gerincsérv, de most egy csigolyával lejjebb és még egy ciszta is kialakult az ideggyökön. Az orvos tanácstalanul tárta szét a karjait június elején. Annyit mondott, hogy több specialistát kér meg a konzíliumra és majd értesít, milyen ötletük van, mert újabb műtét már nem segít. Amikor érdeklődtem, hogy mégis körülbelül mikor kapok valami választ és meddig kell lebegnem a kétségek között azt mondta amilyen hamar lehet, de úgy gondolja majd szeptemberben küldenek levelet. Ezek után már csak az marad, hogy minden addigi tanult dogmát elfelejt az ember és minden lehetséges dolgot megtesz, befogad a gyógyulás reményében. Nagyon fontos volt, hogy az ember akarja ezt a gyógyulást és hajlandó legyen bármit megtenni érte. Hát így vezetett az utam Attilához.

  Az első nap elmondta, hogy egy több fázisból álló kezelést állított össze nekem, mivel a problémám egy rég óta húzódó és visszatérő dolog. Itt csak egy csontkovácsos átmozgatás, vagy egy talpmasszázs nem segíthet. Meghökkentő volt számomra az első nap ugyanis leginkább csak beszélgettünk, majd Reiki gyakorlatokat végeztünk. A gyakorlatok során egy furcsa bizsergető érzést éreztem. Amikor az úgynevezett ’lesöprést’ tanultam és gyakoroltam megmagyarázhatatlan okból elkezdett felforrósodni a talpam. Ez egészen hihetetlennek tűnt a számomra. Angi aki végig velünk volt a gyakorlatok alatt megmutatta azokat az öngyógyító gyakorlatokat amit „házi” feladatnak kaptam. Az érzés vegyes volt amivel eltávoztam, hiszen számomra szürreális élményt nyújtott, hogy jobban éreztem magam a bőrömben.

Közben semmilyen külső beavatkozás nem történt a hagyományos értelemben. Anyukámnál a gyakorlatokat lefekvés előtt elvégeztem és folyamatosan éreztem a testemben szétáradó bizsergést, miközben a tenyereim felmelegedtek és kihűltek váltakozva. Következő napon elmeséltem minden élményemet az otthoni gyakorlatokkal kapcsolatban és részletes válaszokat kaptam, hogy mit miért éreztem. A második kezelési napon egy csoportos Reiki kezelést tanultunk és felváltva kezeltük egymást. Még mindig motoszkált a fejemben, hogy vajon mitől is forrósodik fel a kezem amikor teljesen kényelembe helyezve magam a kezelendő alanyon tartom. Aztán kihűlt és pozíciót váltva lassan újra felmelegedett és egy érdekes zsibbadó/bizsergő érzés keletkezett a kezelendő felület és a kezem között. Bizonyos helyeken, mintha egy vákuum szippantotta volna oda. Amikor én voltam az asztalon fekvő alany, varázslatos érzés fogott el, ahogy a testem sok pontján egyszerre áramlani kezdett az energia.

Néha hullámzott, néha kellemes bizsergés volt, máskor pedig felerősödött a fájdalom a testem kritikus pontjain. A leghihetetlenebb az volt a számomra, amikor Attila levette a kezét a lábamról, de én még percekig éreztem a fogását. Pedig kinyitottam a szemem és meggyőződtem róla, hogy nem fogja már. Az asztalról felállva, felfrissülve éreztem magam és tele voltam energiával. Fájdalmat szinte nem is éreztem. Még Attila egyenként segített beállítani és megnyitni a csakráinkat, hogy még jobban befogadjuk az energiát a további kezelések alkalmával, illetve az otthoni gyakorlataink során. Továbbra is nehéz volt elhinnem, hogy mi történik velem. Ugyan akkor kézzelfoghatóan jobban éreztem magam és másnap reggel is alig fájt a derekam, miközben a lábaimba kisugárzó fájdalom teljesen megszűnt. A szünnapon is elvégeztem minden gyakorlatot, amit addig tanultam, valamint egy másik emberen kipróbáltam a tanultakat. Súlyosan érintett, amikor a kezelt alanyt megkérdeztem a kezelés után, hogy mit érzett és van-e olyan hely a testén, ahol fájdalmat érez. A válaszában pont azt a területet nevezte meg amelyik kezemnél erősebben éreztem a felforrósodást és az energia áramlását. Sőt ilyenkor nekem is enyhe fájdalom jelentkezett azon a testrészemen, ahol nekem van gondom. Ezt később tisztáztam és bizony miközben segítünk másokon, önmagunkon is segítünk. Érthető volt, hogy vártam a harmadik alkalmat, amikor pedig pár gyakorlat után egy talpmasszást kaptam.

Aztán pedig relaxációs gyakorlat volt azt hiszem, mert ezt nem tudom pontosan. Kényelmesen elhelyezkedtünk fekve, majd csak Attila hangjára figyelve nyugodt mély lélegzeteket vettünk. Miközben Attila beszélt hozzánk egy kellemes elernyedt és bizsergő érzés járta át az egész testemet. Aztán egyszer csak erősen fájni kezdett a gerincsérvem tájékán, ami pár percen belül lassan, mintha a lábamon keresztül távozott volna. Ezek után egy kellemes hullámzó bizsergető érzés ment végig rajtam. Majd amikor a gyakorlat végére értünk és fel lehetett ülni, nem tudom miért, de simán csak felültem a hasizmommal felhúzva magam. Nagyon meglepődtem és a lányom is (ő is a csoportban volt), mivel ilyet már 3 éve képtelen voltam megcsinálni. Azt kellett elsajátítanom a fájdalom miatt, hogy oldalra fordulok fekvő helyzetben, majd a lábaimat az ágy mellé lelógatom és a kezemmel felnyomom az egyenesen tartott felső testemet. Most pedig csak úgy egy pillanat alatt felültem.

 Ezután jött 2 nap szünet, amit Bécsben töltöttem a testvéreimnél. Ott sikerült egy biciklis balesetben három végtagomat elég csúnyán lehorzsolni. Ezért a következő kezelési napon oda kellett figyelni, mert csontkovácsolás következett. Szépen át lettem mozgatva tetőtől talpig és csakúgy recsegtem, ropogtam. János, aki most tanulja ezt a mesterséget szintén átdolgozott és neki is tudott a testem még siker élményt nyújtani, hiszen nála is ropogtam pár helyen. Következő napon is csontkovácsolás folytatódott és mivel mellette folyamatosan minden nap elvégeztem az otthoni gyakorlatokat, reggelente úgy keltem fel, mint 4 évvel ezelőtt. Semmi fájdalom, le tudtam hajolni, könnyedén mozogtam. Természetesen ezek a kezelések feszítő fájdalommal jártak, de nem lehet csodálkozni, hiszen évekig nem voltak használva az izmaim kellő mértékben és így nagyon görcsösek, merevek. Majd jött a hétvégi pihenés és az öngyógyító gyakorlatok. Ezek már automatikusan a részemmé váltak és nem fekszem le úgy, ha nem gyakoroltam. Érzem a szükségét, mert érzem a jótékony hatását ezeknek a végtelen egyszerű gyakorlatoknak. 25-én hétfőn jött a neheze, mert mélyebben meg kellett ismernem önmagam. Itt kezdett felszínre jönni mindaz, aminek köszönhettem ezt az állapotot éveken keresztül.

 A tini lányom élete is olyan nehéz fordulatot vett, hogy öngyilkossági kísérlete volt. Én pedig görcsösen meg akartam oldani az ő életét, pedig nem tehetek mást, mint a képzeletbeli kispadról nézhetem akár egy edző. Aki tanácsot adhat, de hogy a pályán mi fog történni azt csak a játékos irányítja. Amikor a játékos nem fogadja meg az edző tanácsát, nem lehet sok mindent tenni. Vagy az edző hagyja el a játékost, vagy fordítva. Ezt én még akkor nem értettem meg. Ezért folyamatosan bele kerültem abba a helyzetbe, hogy felállítottam egy szabály rendszert otthonra. Amit sokszor megszegett a lányom és én pedig hol a lelkiismeret furdalás miatt, hol pedig nagyszülők és testvérek nyomásának engedve nem következetesen felülírtam a saját szabályaimat. Ezt megérezve a lányom tudat alatt vagy tudatosan kihasználta a helyzetet. Én pedig tovább halmoztam a sok negatív élményt amit nem dobtam ki magamból vagy semmisítettem meg. Ezért kerültem a depresszió különböző állapotaiba. Nem találtam a kiutat és talán már nekem is kényelmesebbé vált az önsajnálat. Ugyan akkor ez mind csak a testem rosszabb állapotához vezetett.

Fontos volt, hogy a kezelések egy részén a lányom is részt vett, mivel ő neki is meg kell találnia az utat önmagához.

 A saját lelki békéjéért csak ő tud tenni valamit. Természetesen, ahogy az ő élete is pozitív fordulatot vett a Cédrusba az hatással lesz az én életemre és gyógyulásomra. Ő neki is meg kellett ismerkednie a saját évek óta hordozott, ki nem beszélt súlyos problémáival. Ezekkel szembe kellett néznie és minden rosszat kidobnia, kitörölnie. Ebben neki is segítséget nyújtott a Reiki és a hipnózis. Az első hipnóziskezelésem alatt még lassabban és nehézkesen tudtam igazán ellazulni és eljutni a tudatalattimba. Néha még megzavartak a külső zajok. A kezelés időnként, mint egy moziszerű élményt nyújtott. Ahol képekben megjelentek életem régi eseményei és a rosszaktól itt tudtam megszabadulni. A kezelés végeztével egy kellemes eufórikus élményben volt részem. Könnyebbnek éreztem magam és vidámabbnak. Még a csontjaim is végig ropogtak mielőtt felálltam volna a fotelból. Utána János újból gyakorolt rajtam és a biciklis baleset miatt sérült vállamat is átdolgozta. Aztán ért egy kellemes meglepetés, mert megkértek, hogy egy hölgynek adjak energiakezelést. Ezt szívesen kipróbáltam, mivel ő volt valóban az első számomra teljesen idegen ember, akin ki tudtam próbálni, hogy csak a tudatalattim játszik velem. Hiszen az ember képes lehet hinni valamiben, amikor már eléggé kétségbeesett. Ez egy vízválasztó volt a számomra, hiszen amennyiben sem én se a hölgy nem érzünk semmit a kezelés alatt akkor már csak kétségek közepette tudtam volna folytatni a kezelés sorozatot. A hölgy nagyon nyugtalan volt és ő maga sem volt biztos benne, hogy ez egy működő dolog lenne. Aztán amikor felfeküdt az asztalra és a kezem a fejére helyeztem, hamarosan elkezdtem érezni a forróságot, ahogy áradt kettőnk között. Ahogy húzni kezdte a kezemet és különös képen a bal kezemet a fejére egy megmagyarázhatatlan erő. Végig a pozícióváltoztatások után a bal kezem volt az, amelyik folyamatosan erősen melegedett és bizsergett olykor zsibbadt. Itt még én nem tudtam, hogy a hölgy is érez-e egyáltalán valamit egészen addig, míg megszólalt, hogy nagyon forró a feje és ez hullámokban végig megy rajta egészen a talpáig. Ez egy jól eső érzéssel töltött el, mert itt már tudtam, hogy a tudatom hiába viaskodik néha a megmagyarázhatatlan és szürreálisnak ható kezelésekkel. Ezek léteznek és működnek. Amikor befejeztük a kezelést, még egy kontrolkérdést feltettem a hölgynek: -„Van-e a bal oldalán olyan rész ami sokat fáj vagy esetleg beteg?”

Ő pedig válaszolt: -„Tulajdonképpen a bal vesémet megoperálták, ami azóta nem működik teljesen jól. Ezért éreztem, hogy a kezelés alatt nagyon felmelegedett és bizsergett a bal vesetájékom?”
Ez számomra már egyértelmű bizonyíték volt a Reiki és az általa közvetített energiáknak a gyógyító, jótékony hatásáról. Itt már nem arról van szó, hogy én azt hiszem, hogy jobban vagyok, mert el akarom hinni. Hanem valóban jobban vagyok és az maga a valóság, hogy napok óta nem érzek fájdalmat és újból megemelek nehezebb tárgyakat. Gond nélkül teszek, hosszú városnéző sétákat vagy mászok fel a Hármashatár-hegy tetejére.

 Valamint a hipnózisban a lelkem kezelése és az így felgyülemlett negatív feszültségek megszűntetése segít a teljes felépülésben.

Továbbá a gondosan összeállított komplex terápia, amely segít beindítani a nyirokmirigyek működését és átmozgatja az izmokat, kinyújtja a szalagokat és bemozgatja az izületeket. Ennek az egésze az, ami segít elérni a célomat és újra egy egészséges emberként teljes értékű életet élhetek. Ezzel még nem ért véget a napom, mert Angi és Julcsi párban egyszerre mind a két talpamon egy masszást végeztek. Ezzel felfrissülve és a szervezetemben tisztító folyamatokat elindítva, frissen és üdén utaztam anyukám lakásába. A szerdai kezelés napon a fájós vállam kimasszírozása egy gyors ülő csontkovácsolása várt rám János kezéből.

Majd utána a második hipnóziskezelésem következett. Ekkor már valamivel hamarabb sikerült eljutnom a teljes lazításba és ez által a tudatalattimba. Itt arra utaló irányításokat kaptam Attilától, hogy elültessük az agyamba a céljaimat és mind azt amilyen elvárásokkal, fogom folytatni a kapcsolatomat a nagyobbik lányommal. Szépen nyugodtan jöttem vissza ebből az állapotból és megint elfogott a kellemes érzés. Miközben indultam haza felé újra eljött az a hölgy, akit kezeltem energiával és hallhattam, hogy még most is a hatása alatt állt és nagyon jól érezte magát ettől. Ez tovább engedte lazítani a tudatom gyeplőjét és végül kioldotta, hogy elfogadjam az energiák létezését amelyek bennünk áramlanak és képesek gyógyítani a testünket. Képesek vagyunk ezt átadni másoknak és az által mi magunk is tovább gyógyulni és fejlődni. Majd a mai napon az utolsó előtti kezelésem következett. Most ismét egy kis beszélgetés majd páros talp masszázst kaptam Attilától és Angitől. Némely pont igen érzékeny volt, de ezeknek is később éreztem a jótékony hatásukat. Aztán egy rövid szünet után kettőjüktől kaptam energiakezelést. Amikor ismét érezhettem, ahogy átjárja egész testemet a kellemes vibráló/hullámzó bizsergés. Egyes pontokon, mint a homlokom vagy a derék tájékom elég erős forróságot éreztem és később Angi is elmondta, hogy ott ő is érezte, hogy sokkal erősebben húzta oda a testem a kezét és nagyon felforrósodott a tenyere.

 Nagyon elégedett vagyok ezzel a két hétig tartó kezelés sorozattal, mert szkeptikusként érkeztem, de megtapasztalva mind ezt megtanultam hinni az ősi és természetből fakadó gyógyászatban. Én aki 100%-os munkaképtelennek vagyok nyilvánítva, fájdalom mentesen tudok mozogni, nehéz tárgyakat emelni, hajolgatni és számtalan olyan dolgot véghez vinni amit már 3 éve nem tudtam megtenni. Újra élni akarok és meg tanultam az energiáimat a pozitív irányba használni és másoknak is segíteni. Izgatottan várom a legutolsó kezelésemet hétfőn és biztos vagyok, hogy az összes megtanult gyakorlatot folytatni fogom otthonomban is, hogy a felépülésem is 100%-os legyen fizikailag és mentálisan is.

 

Köszönettel

H.Krisztián.

 

 

Köszönöm Krisztián, sokat tanultam általad én is , Tisztelettel Balázs Attila

 

 

2003.0501 BUDAPEST

Zizu vagyok.Köszike.Káoszból ,káoszba sodródtam,tengtem lengtem.Beteglettem,s kétségbe estem (költöi).Kiútat nem leltem ,s" Maci " Hipnótizőr Attila ,segítségével újra magamra leltem.Köszi.

2003.05 .09.

Zizu barátnőm mondta gyere el ,itt a helyed,jó lessz,stb....Hálával gondolok arra a pillanatra ,amikor hipózisban 17 év után megbocsátottam apámnak mindent amit tett.Sokáig undorottam magamtól ,s a férfiaktól.Most már tul vagyok ezen.Pusza.

2003.05.22.

1 Hipnózis s a vérnyomásom ,s a pulzusom normalizálodott.Még egy Hipnózis, munkahelyet váltottam.Harmadik hipnózis,s lakhelyett váltottam.Az öt éve tartó allergiám spontán elmúlt.Hálás szívvel köszönöm.Bálint András

2003 .06 17.

Az első alkalommal utáltam.Miért ? Mert ráébreztett arra hogy ,hosszú időn keressztül hazudtam magamnak.Egy világ omlott össze bennem,s a segítségével egy újat éppítettem.Mamár sínen vagyok.Független ,és sikeres Nő vagyok.Sikeres ,  független , Boldog.Köszönöm.Ha kész a változásra ,változtatásra hívja bátran.

P.Marika

2003.06 27

János vagyok. 29 évesen még szűz voltam.Mamár nem vagyok .Viszont önbizalmam ,bátorságom van már.

Imádom a nőket.Kár hogy ennyi ídőt kihagytam.

2003.07.19

Köszönöm.Mit is mondhatnék.Köszönöm.Elengedtem édesanyám ,meg gyászoltam ,feldolgoztam.S mégis szívemben van, s kész vagyok egy kapcsolatra.Nem félek ,nyitott vagyok.A veszteség- től való félelem ,eddig leblokkolt ,guzsba kötött.Mamár ez csak múlt.Sok feladatom van még ,de látom a fényt ami vezet az úton.

Mike

2003 09.02. Tatabánya

Utáltam magam ,a világot,az anyámat ,hogy megszült.Egy szóval minenkit .Kerestem már jó ideje magamat ,életfeladatomat.Csináltam sokmindent,(talán akasztott ember nem voltam még).Köszönöm .A türelmet , a megértést,a segítő kezet.A legjobb befektetés Ön magad.Zsolt Gábor